Egyéni pszichoterápia

Mi az a hipnózis?

A hipnózis olyan módosult tudatállapot, amely segíti a gondolatok, érzések, és az észlelések tudatosítását. Előnye, hogy felszínre tudja hozni a lefojtott és tüneteket, betegségeket okozó tudattalanított tartalmakat és át tudja ezeket dolgozni. Ilyenkor megváltozik a tudatosság, és a terápiában az álomtudat és az álomtalan alvó tudat közötti állapotba kerül az egyén. Ennek a hullám tevékenysége a théta és a delta.

Katathym Imaginatív Pszichoterápia (KIP)

A KIP imaginatív pszichoterápiás eljárást az 50–es években Hanscarl Leuner fejlesztette ki és vezette be a tudományosan megalapozott pszichoterápiás módszerek sorába. A képélmény során az imaginációk viszonylag szabadon keletkeznek, saját törvényeiknek engedelmeskednek.

A KIP–ben az imaginációt és az imaginációban folyó pszichoterápiás munkát szisztematikusan és célzottan alkalmazzuk. Az imaginált képekben megjelennek az érzelmek, a konfliktusok, a fontos belső tárgyak és kapcsolati minták, s a velük folytatott munka magával hozza a személyiség változását.

Hipnoterápia folyamata

A terápiát feltáró interjú előzi meg. Maga a terápia módosult tudatállapottal dolgozik, mely a racionális tudat és álom tudat között van, mint módosult tudatállapotok egyik fajtája. A folyamat a következőkből áll:

• a kísért imagináció,
• a szimbólummal és szimbólumon történő munka,
• illetve a mélylélektani elméleti megalapozottság.

A terapeuta indukció segítségével eléri, hogy a páciensnek megváltozzon a tudatállapota: ebben az állapotban a gondolkodás szimbolikus szinten történik. Tehát, amikor ebben a tudatállapotban van a páciens, akkor a terapeuta összekapcsolódik vele, miközben ő megtartja azt a tudatosságot, amiben beszédkommunikációs kapcsolatban tud maradni a pácienssel. Majd, ahogy mélyül a bizalom, a szimbolikus szintről átlépnek az analógiás szintre. Az analógiás szint azt jelenti: hogy nem csak az egyéni tudattalanban zajlik a pszichoterápia és az átalakulás, hanem kinyílik a kollektív tudattalan felé is.

Alkalmazás területei:

• depresszió, szorongásos zavarok (pánik zavar, fóbiák, generalizált szorongás, szociális fóbia, PTSD),
• fájdalomcsillapítás, égési sérülések kezelésében, fogászatban vagy bármilyen fájdalom szindrómában,
• pszichoszomatikus zavarok: gasztrointesztinális rendszer zavarai, bőrgyógyászati betegségek (például pikkelysömör), a nőgyógyászati pszichoszomatika, evészavarok kezelése,
• neurológiai kórképekben, például mozgászavarokban, illetve immunbetegségek és allergiás betegségek kezelését is említeni kell.