Jelenetek egy női pszichodráma csoportból...
„Bírd ki, egy nőnek ez a feladata. Én sem léptem ki a házasságomból! Te miért tennéd?"
„Mindent megadtam neked, feláldoztam érted a fiatalságom, a szépségem, a karrierem. Nélkülem nem tartanál itt, és én mégsem számíthatok rád. Hálátlan vagy."
Az ilyen és ehhez hasonló tartalmú mondatok gyakran elhangzanak a női önismereti csoportjainkban.
Toxikus, mérgező szavak ezek, amit sok lánygyermek megkap élete során.
Generációról generációra
A nők, akikkel dolgozom okosak, sikeresek, műveltek, felelősséget vállalnak önmagukért. És még ezek közül az öntudatos, modern nők közül is sokan attól félnek, sokszor nem is tudatosítva, hogy nem lesz részük elfogadásban, ha nem hoznak ugyanolyan áldozatokat, mint az őket megelőző generációk képviselői.
„Ha én erős leszek és megvédem anyát,
akkor észrevesz engem."
„Ha engedelmes, csendes,
szófogadó leszek, akkor anya szeretni fog."
„Ha megadom anyának azt, amit kér,
akkor nem fog bántani."
Mégis, kinek az élete?
Az ilyen helyzetekről szóló drámajátékok világosan leképezik, megmutatják a résztvevőknek a folyamatot, hogy miként válhat egy nő, akár már kislány korában, az anyja és nagyanyja tudattalan haragjának célpontjává.
„Jó Kislány" születik
Egy ilyen családi dinamika arra késztetik a következő generáció leányait, hogy jelentéktelennek, rossznak, szerethetetlennek gondolják magukat, miközben folyamatos bűntudatot éreznek. Idővel eljuthatnak arra a pontra, ahol elveszítik álmaikat, elnyomják értékeiket, elfojtják a szabadság iránti vágyukat; vagyis elnyomják hangjukat.
Ördögi kör
Azok a nők, akik ilyen ártó-korlátozó hiedelmek szerint működő közegben szocializálódnak, amikor maguk is anyák/nagyanyák lesznek, öntudatlanul továbbadják lányaiknak ezeket a káros mintákat. A kínzó gondolatok, a kétségek egyre erősebbek, és végül ő maga is eljut arra a pontra, ahol anyja, nagyanyja elvesztette saját hangját.
Düh, hiányérzet, szorongás
Az egyén önmagától történő elszakadása, az énfeladás – nem feltétlenül tudati szinten, de – óriási frusztrációval, fojtogató dühvel, folyamatos hiányérzettel jár, és idővel akár depresszióhoz, evészavarhoz, pánikbetegséghez vezet.
Kedves Nőtársam! Ha nem foglalkozunk ezekkel a mély fájdalmakkal, az önmagunk feladása miatt érzet dühvel, kétségbeeséssel, akkor az életünk valamennyi területe csorbát szenved.
A válaszom: igen! Ha nem így gondolnám, nem lennék hiteles szakemberként, a női önismereti csoportjaim vezetőjeként.
Segíthetek?
A terápiás lehetőségekkel kapcsolatos további információkért vagy bejelentkezéshez hívjon vagy írjon
Kapcsolat